|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 58 találat | lapozás: 1-30 | 31-58 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Könczei Árpád 1997. augusztus 10.Aug. 10-én ünneplik Kolozsváron azt, hogy húszéves az erdélyi táncház. Két évtizeddel ezelőtt az erdélyi néptánckincs a Magyarországon akkor beindult táncházakból visszakanyarodott a forrásvidékre. Szinte egyszerre alakultak táncházak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, majd Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és valamennyi magyarlakta erdélyi városban, még Jászvásárban /Iasi/ is. "Mondhatni, az utolsó huszonnégy órában menekült meg az erdélyi néptánckincs az enyészettől, mert hiába gyűjtötték Martin Györgyék, Kallós Zoltánék néptánc-anyanyelvünk eme gyöngyszemeit, amíg az nem került az ifjúság birtokába, nem lehetett több a kutatás tárgyánál." - írta Fekete Réka. Hiába tiltotta be a hatalom a táncházakat a nyolcvanas években, pincékben tovább működtek. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./ Aug. 10-én a Kallós Alapítvány rendezésében ünnepelték meg Kolozsváron az erdélyi táncház-mozgalom megindulása 20. évfordulóját. Az itthonról és a határokon túlról összegyűlt alapítókat és a mozgalom mai művelőit a délelőtti nyitóünnepségen az alapítók nevében Könczei Árpád koreográfus, zeneszerző, néptánc-kutató, Kallós Zoltán Kossuth-díjas népzenekutató és Kötő József, az RMDSZ művelődés- és egyházügyi alelnöke, az EMKE ügyvezető elnöke köszöntötték. A szónokok méltatták az irányzat jelentőségét az identitásőrzés és közösségformálás terén, kulturális szerepét egy sajátos tánc-anyanyelv kimunkálásában, és megemlékeztek Könczei Ádámról, aki Kallós Zoltán mellett egyik szellemi elindítója volt Erdélyben a táncházak szervezésének. A részvevők Pávai István szakmai koordinálása mellett tudományos tanácskozás keretében vitatták meg a mozgalom minőségi művelésének kérdéseit. Délután került sor az egykori és mai táncház-zenekarok, énekesek és tánccsoportok gálaműsorára, amelyet a Kallós Alapítvány és az RTV-nek a mozgalom népszerűsítésében nagy érdemeket szerzett magyar szerkesztősége közösen szervezett. Az ünnepi rendezvénysorozatot táncház zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 11., 1088. sz./1999. október 27.Brassóban vendégszerepel a Maros Művészegyüttes okt. 28-án Az előadás címe: Sodrásban, a zenei összeállítás és koreográfia Könczei Árpád munkája. Könczei Árpád ebben szeretne emléket állítani mindazon honvédeknek, akik az 1848-49-es szabadságharcban, majd Galíciában, Fiuménél, az Isonzónál, a Kárpát-kanyarban vagy a Don-kanyarban elestek az első és második világháború alatt. /Hívogató előadásra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./2001. április 26.A Duna Televízió műsoros videokazettáit immár az erdélyi közönség is megvásárolhatja. A Sepsiszentgyörgyön megrendezett Szent György Napok alkalmával az Erdélyi Magyar Könyvklub és a Duna Televízió együttműködési szándékot jelentett be, melynek eredményeként az Erdélyi Magyar Könyvklub tavaszi katalógusában már szerepelnek a Duna Televízió filmjei, a televízió pedig vállalta a Könyvklub egész éves médiatámogatását. A katalógusban egyelőre 18 cím szerepel a Duna Televízió gazdag filmválasztékából, közöttük a Könczey Árpád rendezte Ábel táncjáték, dokumentumfilm Nagybányáról, a "piktorok városáról", a csíksomlyói búcsúról és a magyar koronázási ékszerekről. /Duna tévés kazetták immár Erdélyben is. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 26./2001. július 12.Júl. 8. és 15. között immár negyedik alkalommal tartották meg a népzene- és néptánctábort Magyarlapádon. Az érdeklődők küküllőmenti magyar, román és cigány táncokat tanulhatnak kezdő és haladó csoportokban, Könczei Csongor, Szabó Mária, Könczei Árpád és Tekeres Gizella irányításával. Muzsikát a helyi Piros Pántlikás, a szászcsávási cigány, illetve a kolozsvári Zurboló zenekarok szolgáltatják. Újdonság, hogy népdaléneklési tanfolyamot is tartanak. A táborozók kérésére Könczei Csongor néprajztanfolyamot, Oniga András pedig hangszeroktatást tart. /T. Bense Erika: Gálával zárnak. Népzene- és néptánctábor Magyarlapádon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./2001. november 8.Bárdosi Ildikó Dicsőszentmártonból származik. 1990-ben felvételizett a Maros Állami Népi Együttesbe. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-ének szakos oklevelet. Bárdosi Ildikó sorra nyerte a népdalversenyeket. Népdaléneklést tanít a hajdúböszörményi zeneiskolában. Az éneklést és a gyűjtést azóta is folytatja, 1994 óta rendszeresen hallható hangja a Táncháztalálkozó, valamint az Új élő népzene lemezein. Balladaestjéről CD jelent meg. - Bárdosi Ildikó nemes és nehéz faladatra vállalkozott - írta róla Könczei Árpád - , szűkebb szülőföldjének népzenéjéből válogatott össze egy lemezre valót. A napokban Erdélyben fog turnézni Bárdosi Ildikó. Lemezbemutató körútján elkíséri a szászcsávási cigányzenekar. A csávási zenészekről több tucatnyi hanganyag és videofelvétel készült, több CD-jük jelent meg, az erdélyi népzene követeiként járták be Európát és Amerikát. /Bölöni Domokos: Hazahozta az itt tanult dalokat. Bárdosi Ildikó erdélyi turnéja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./2002. július 9.Júl. 7-én nyílt meg Magyarlapádon az ötödik alkalommal megrendezett Nemzetközi népzene és tánctábor. Hat ország (Magyarország, Németország, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Japán és Románia) 80 résztvevője jelentkezett. Könczei Árpád zeneszerző és koreográfus, a Duna Televízió szerkesztője, a vásárhelyi Maros művészegyüttes művészeti igazgatója fogadta el a szakmai irányító tisztséget. /Balog István: Népzene és néptánctábor Magyarlapádon. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./2003. március 3.Febr. 27-28-án kétnapos rendezvénnyel ünnepelte tizedik születésnapját a Zurboló néptáncegyüttes. A kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium Bogáncs csoportjának tagjaiból verbuválódott zurbolósok ma tucatnyi gyermekcsoportban tanítanak. A műsort Könczei Árpád és Könczei Csongor rendezte. A Morzsa-, az Apró- és a Kisbogáncs, a Bogáncs, a várfalvi, aranyosegerbegyi és több más környékbeli település gyermekegyütteseinek gálája sikeres volt./Rostás-Péter Emese: Táncolni nemcsak a színpadon lehet. Tízéves a kolozsvári Zurboló néptáncegyüttes. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./2003. december 18.Magyar előadásokat is díjaztak a román Művelődési Minisztérium által megszervezett, a 2002/2003-as évadot értékelő díjkiosztó gálán. A zsűri három díjat ítélt oda a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Rómeó és Júlia előadásáért, és elismeréssel jutalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház Doktor Faustus tragikus históriája című produkcióját. Országos rendezői díjban részesült Bocsárdi László, a Rómeó és Júlia című előadás rendezője. Ugyancsak a Rómeó és Júlia előadásban, Júlia szerepében nyújtott kiemelkedő alakításáért Péter Hilda a fiatal alkotók díját nyerte el. Jutalmazták Könczey Árpád zeneszerzőt is, ő szintén országos díjat kapott az előadás zenéjének megkomponálásáért. /Magyar művészeket is kitüntettek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./2004. január 10.Január 15-én a Kolozsvári Magyar Operában hangversennyel egybekötött dokumentumkiállítás lesz látható-hallható. Ennek keretében zongoratanári pályafutásának 40. évfordulóját ünnepli Buzás Pál zongoratanár, akinek az elmúlt évben az EMKE Nagy István-díjat adományozott. Buzás Pál Kolozsváron járt iskolába, tanárai között volt Guttman Mihály és Demény Piroska zenetörténet és folklórtanár (akkor még volt magyar folklór-oktatás. A konzervatóriumban kedvenc tanárai között volt Jagamas János és Nagy István. Buzás Pál a kolozsvári zeneiskola tanára volt. A Zeneakadémián sok zeneszerző volt eredetileg zongorista: Demény Attila, Irányi Gábor, Könczei Árpád, Lászlóffy Zsolt, Szalay Zoltán és Szegő Péter. Buzás Pál kalotaszegi lévén a Kalotaszeg című folyóiratnak szerkesztőségi tagja volt, jelenleg főszerkesztő-helyettes. Tavaly Buzás Pál kezdeményezésére ünnepelték meg először Kolozsváron a Magyar Kultúra Napját: öt növendéke tíz magyar szerzőtől játszott darabokat. Buzás Pál évek óta gyűjtötte tanítványai hangversenyeivel kapcsolatos plakátokat, fényképeket és krónikákat. Ezekből nyílik most kiállítás. /Hintós Diana: Négy évtized a zongorapedagógia szolgálatában. Beszélgetés Buzás Pál zongoratanárral. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./2004. január 14.Ismét Kolozsváron vendégszerepel a Maros Művészegyüttes. A Sodrásban című műsort jövő héten mutatják be. A művészeti vezető-koreográfus, Könczei Árpád szavait idézve, az előadás címe "szimbolikus, egyrészt az embertelen, száguldó, számunkra, magyarok számára tragikusan kegyetlen huszadik század sodrását, másrészt a tánc sodró lendületét is szimbolizálja. A katonákról szóló táncos történettel szeretnék emléket állítani mindazon honvédeknek, akik az 1848–49-es szabadságharcban, majd Galíciában, Fiuménél, az Isonzónál, a Kárpát-kanyarban, vagy a Don-kanyarban elestek az első- és második világháború alatt." A táncjáték két részből áll. Az első a bemelegítő, amelyben Nyárádselyéből és Nyárádmagyarósról, Marossárpatakról, Válaszútról és Köménytelkéről származó táncokat mutatnak be az együttes tagjai. A második rész a tulajdonképpeni "történet a katonákról". /(béva): Sodrásban. A Maros Művészegyüttes vendégjátéka. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./2005. február 25.Az Arpeggione Kiadó jóvoltából újabb kottakiadvány jelent meg, Buzás Pál zongoraművész és pedagógus Szórakaténusz címmel válogatott erdélyi magyar zeneszerzők zongoraműveiből. Dr. László Ferenc muzikológus a kottafüzet előszavában hangsúlyozta, Hary Béla, Terényi Ede, Csíki Boldizsár, Vermesy Péter, Orbán György, Selmeczi György, Demény Attila, Szalay Zoltán, Könczei Árpád, Magyari Zita és Lászlóffy Zsolt a magyar szellemi közösség tagjai még akkor is, ha némelyikük más hazát választott, de mindegyiküket az Erdély iránti szeretet köti össze. A több mint negyvenéves pedagógiai és művészi múlttal rendelkező Buzás, három nyelven – magyarul–románul–németül – megjelenő újabb kottagyűjteménye az erdélyi soknyelvűséget tárja elénk. /Újabb kottakiadványok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./2006. január 11.Ismét Marosvásárhelyen vendégszerepel január 25-én a Háromszék Táncegyüttes, ezúttal Ördögváltozás című műsorával. A parázs színpadi táncjátékot Tamási Áron Ördögváltozás Csíkban című novellája ihlette. Az Ördögváltozás című előadás megvalósítója, zeneszerzője, rendező-koreográfusa: Könczei Árpád. Dramaturg Pávai Csanád. /b. d.: Ördögváltozás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./2006. január 26.A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes vendégszerepelt Kolozsváron az Ördögváltozás című táncjátékkal. Az előadás Tamási Áron Ördögváltozás Csíkban című novellája alapján készült. A mű csak alapötletként szolgált Könczei Árpád rendező-koreográfus számára, művészi eszközeivel sajátos mondanivalóval látta el a produkciót. /(köllő): Ördögváltozás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./2006. február 4.Könczei Árpád Sepsiszentgyörgyön 1995 februárjáig, öt évig vezette a Háromszék Néptáncegyüttest, majd átköltözött Budapestre. 1995 februárjától a Duna Televízió szerkesztőjeként dolgozik, mondta el a vele készült beszélgetésben. Azóta visszajár, többek között Sepsiszentgyörgyre is, a színházhoz, de régi együtteséhez is. Jó kapcsolata alakult ki Bocsárdi Lászlóval, rendszeres munkatársa lett, Könczei írta a zenét. De nemcsak vele dolgozott, hanem a gyergyószentmiklósi Figurával is, s Parászka Miklóssal a Csíki Játékszínben, Kövesdi István rendezéseinél is közreműködött, négy különféle szatmári darabhoz is szerezhetett zenét. A Háromszék együttes sorra mutatta be Könczei táncjátékait, az Ábelt, a színházzal közösen a Vérnászt, Orza Calin Tündérálom című művét, s az Ördögváltozás Csíkban címűt. Könczei különösen 2000 óta sokat dolgozik itthon, évente 120–140 napot. Közben a Duna Televízió mellett büszke a Talentum sorozatban készített portréira – Orbán Györggyel, Demény Attilával, Jurovits Tamás koreográfussal, Tompa Gábor rendezővel készíthetett műsort, azután Kiss B. Attila operaénekessel, Kosztándi Jenő festőművésszel, Balogh József cimbalomművésszel. 1998-tól hat évig (2005 januárjáig) a Maros együttes művészeti vezetője is volt. Ez a legrégibb együttes Erdélyben, a kilencvenes években nehéz helyzetbe kerültek, nem volt koreográfusuk. Végül azért jött el onnan, mert nem tudta elérni a magyar tagozat önállóságát. A Maros együttesben együtt van a román és a magyar tagozat, s amint a közmondás is jól mondja: közös lónak túros a háta. A két tagozat közötti felfogásbeli a különbség. A magyar folklór az elmúlt években elindult egy új irányba, míg a románoknál nem alakult ki a tudományos kutatási igény. Megrekedtek valahol a Megéneklünk, Románia fesztiválok szintjén. A Maros együttesnél arra számított, hogy az RMDSZ mellé áll, támogatja az önállósulási törekvést, de nem így történt. Erdélyben jelenleg öt hivatásos magyar táncegyüttes működik: a Maros, a Hargita, a Háromszék, a Táncműhely és a nagyváradi Táncegyüttes. Működésük nincs összehangolva. Könczei zeneszerzőként is bemutatkozott, bemutatták Rapszódia című, tárogatóra és zenekarra írott művét, amelyet Kiss Gy. László klarinét- és szaxofonművész felkérésére írt. A másik művét, A fejedelem táncát Selmeczi György rendelte a nyírbátori zenekari napokra. /Bogdán László: Egy áttáncolt élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./2006. november 10.Egyre kevesebb pénzből és a hagyományos népzenét és néptáncot eredeti formájában őrzők egyre fogyó táborából kiválasztott meghívottak részvételével tartja meg a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a Lajtha László Alapítvány a legátfogóbb erdélyi népzene- és néptánctalálkozót. A tizenhat év alatt tizennyolcadszor megszervezett rendezvény november 10-én lemezbemutatóval kezdődik. Könczei Árpád táncos-koreográfus kezdeményezésére azzal a szándékkal szervezték meg 1990-ben az első népzene- és néptánctalálkozót Sepsiszentgyörgyön, hogy az akkor alakult hivatásos táncegyüttes tagjai jó technikai körülmények között gyűjthessenek a meghívott hagyományőrzőktől. Tizenhat év alatt közel százórányi kép- és hanganyag gyűlt a találkozókon, s legkevesebb kilencszáz hagyományőrző zenész és táncos adta át tudását. Idén Kalotaszeg, a kalotaszegi tánc, zene és viselet a főszereplője a sepsiszentgyörgyi találkozónak, Mérából, Türéből, Magyarvistából és Szucságról érkeznek idős táncosok, zenészek. /Fekete Réka: Hagyománygyűjtés az utolsó órában (XVIII. Népzene- és néptánctalálkozó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./2007. május 4.Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művét mutatják be Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színházban, Vörösmarty Mihály művét Török Viola állította színpadra. Az előadás különlegessége az ének: Könczei Árpád nemcsak zeneszerzője, hanem koreográfusa is a produkciónak. /Költészet zenével. = Krónika (Kolozsvár), máj. 4./2007. augusztus 28.Temesváron társulati üléssel megkezdte a 2007–2008-as évadot a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Könczei Árpád zeneszerző és koreográfus, valamint Plugor Judit táncpedagógus irányításával megkezdődött az első mozgásművészeti mesterkurzus, amelyen nemcsak a temesváriak, hanem más romániai és vajdasági magyar színházak tagjai is részt vesznek. Könczei a Kövesdy István rendezte Ibusár és a Török Viola által jegyzett Ingyenélők színpadra állításánál működött közre a Csikyben, s ekkor támadt az ötlete, hogy fektessenek hangsúlyt a mozgáskultúra fejlesztésére. Szász Enikő igazgató kemény szezont ígér, 9-10 premierrel a műsorban. Az első kettőt mindjárt szeptemberben: 13-án Mátray László egyéni előadóestjére (Az állat is ember…) várják a nézőket a Művészetek Házába, 27-én meg a Gyöngyharmat János című bábjátékra Lábadi Éva rendezésében. Októberben Mátyás Zsolt Imre állít színpadra egy Csehov-adaptációt De mi lett a nővel? címmel, s az év végén bemutatják a Macskák című musicalt. Szász Enikő erősíteni szeretné a térségi együttműködést, ezért “elhozzák” az újvidéki Tanyaszínház Pál utcai fiúk című produkcióját, amelyben öt temesvári színész is játszik. Emellett rendszeresíteni akarja a szomszédos megyékbe a kiszállásokat. /Pataky Lehel Zsolt: Évadkezdés a magyar társulatnál. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./2007. október 20.Működésének tíz éves évfordulóját ünnepelte a kolozsvári Tranzit Ház. A házat működtető Tranzit Alapítvány vezetője, Könczei Csilla a vele készült beszélgetésben elmondta, a tranzit elnevezéssel jelezték, állandóan változó állapotot szeretnének fenntartani a Tranzit Házban, társadalmi és művészi szempontból egyaránt. Kellett egy csapat meg némi anyagi alap ahhoz, hogy működjön a ház. Különböző rétegeket szólítanak meg, nem akarnak versenyezni sem a színházakkal, sem a művészeti galériákkal, inkább együttműködnek velük, például jövő héten a bábszínházzal. A Tranzit Alapítvány független magánalapítvány, nem kap semmiféle normatív támogatást. Az épület karbantartása is az ő feladatuk. Könczei Csilla az alapítvány vezetése mellett tanít az egyetemen, filmeket készít. Alapmunkának az egyetemi oktatást tekinti, tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar néprajz és antropológia szakán, illetve a kultúrakutatási magiszteren. Nagy port kavart Könczei Csillának a Transindexen működő „szekus blogján” megjelent, Egy táncházra szakosodott ügynök: „Bíró Ferenc”, az RTV magyar adásának munkatársa című bejegyzése. Ebből kiderült, hogy édesapja, Könczei Árpád megfigyelés alatt állt. A rendszer az emberek nélkül egy elvont fogalom, és nem tudjuk leírni a konkrét történések és a konkrét emberek nélkül. Megtörtént egy beismerés Xantus Gábor részéről, de ő nem azonos a jelentő „Bíró Ferenc” álnevű személlyel. Könczei Csilla kérte, hogy fedjék fel a személy igazi nevét. /Köllő Katalin: Fenntartani egy állandóan változó állapotot. Beszélgetés Könczei Csillával, a Tranzit Alapítvány vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. november 9.Tizenkilencedik alkalommal rendeznek Népzene- és Néptánctalálkozót Sepsiszentgyörgyön. A Háromszék Táncegyüttes november 9–10-e között Magas hegyről foly le a víz mottóval szervezi meg a találkozót, amelyet idén a küküllőmenti néptáncnak és folklórkincsnek szentelnek. Lesz táncoktatás, gálaműsor és táncház – ígérte Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője. A találkozót 1990-ben Könczei Árpád koreográfus, zeneszerző kezdeményezte. Korábban előfordult, hogy egy évben két népzenei találkozót is sikerült megszervezni, az utóbbi években azonban egyre nehezebb pénzt találni erre. A pénzhiány az oka annak, hogy míg az első találkozókra három-négy tájegység hagyományőrzőit hívták meg, néhány éve csupán egy térségből látnak vendégül adatközlőket. Ennek ellenére a sepsiszentgyörgyi az egyetlen átfogó néptánctalálkozó Erdélyben. Tavalyelőtt a mezőségi hagyományőrzőket látták vendégül, az elmúlt esztendőben a kalotaszegi táncok és dalok voltak a találkozó középpontjában, idén pedig a Küküllőmente nyolc településéről várnak adatközlőket. A Háromszék Táncegyüttes az idei évadot küküllőmenti témájú előadással. /Kovács Zsolt: Magas hegyről foly le a víz. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./2008. május 9.Ötvenöt éve működik intézményes keretek között magyar színház Temesváron, az évforduló tiszteletére rendeztek ötnapos fesztivált a Bega-parti városban, Eurórégiós Színházi Találkozó címmel. A rendezvényen öt város – Temesvár, Újvidék, Szabadka, Tatabánya Arad – színháza mutatkozik be, és sor kerül dokumentációs kiállításra, színháztörténeti vetélkedőre, valamint Színház a régióban címmel konferenciára is. A találkozó a Temesvári Csiky Gergely Színház bemutatójával kezdődött május 7-én Ödön von Horváth A férfiak nélküli falu című darabjával, Török Viola rendezésében, az előadás zenéje és koreográfiája Könczei Árpád munkája. Balázs Attila, a temesvári színház új igazgatója elmondta: többhónapos munka előzte meg a kiállítást. A kiállítást Szekernyés János, a színház egykori igazgatója ismertette. Száznyolcvan évvel ezelőtt játszott először magyar társulat Temesváron, az akkori kassai társulat vendégszerepelt a városban. /Köllő Katalin: Ötvenöt év színház Temesváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./2008. június 25.Az Arpeggione Kiadó jóvoltából immár a harmadik Szórakaténusz kottakiadvánnyal jelentkezik Buzás Pál, amelynek az előző kettő mintájára az a fő célja, hogy kizárólag erdélyi magyar zeneszerzőktől, még kiadatlan, vagy ismeretlen zongoradarabokra hívja fel a zongorázók táborának figyelmét. A Szórakaténusz III. -ban Jodál Gábor, Vermesy Péter, Jagamas János, Terényi Ede, Lászlóffy Zsolt, Könczei Árpád és Orbán György egy-egy zongoradarabja szerepel. Jodál Gábor (1913–1989) három tételes Szonatinájának kézirata elveszett. A zongoradarab a múlt rendszerben megjelent, de sajtóhibákkal, amiket Buzás korrigált. A kötetben, premierként, egy zeneszerzőnek két műve is helyet kapott: Vermesy Péter (1939–1989) két zongoradarabja. Jagamas János (1913–1997) „Sárga vagyok, mint a cserfa levele” kezdetű népdalra komponált Népdalfúga című zongoradarabjával szerepel a kötetben. Terényi Ede (1935– ) igen termékeny zeneszerző, aki most Rhythms című zongoradarabjával van jelen, Lászlóffy Zsolt (1973 – ) az In memoriam Kacsó Sándor című szerzeményével, Könczei Árpád (1959 – ) öt kis zongoradarabjával, Orbán György (1947– ) Suite Nr. 4 című alkotásával. /K. G. : Szórakaténusz III. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./2008. szeptember 19.Szeptember 26-án elkezdődik a Maros Művészegyüttes új évada. A magyar tagozat vezetője, Barabási Attila Csaba elmondta, hogy elkészült a www.ansamblulmuresul.ro című honlapjuk, amelyre igen sok információ felkerült az együttesről, annak történetéről, társulatáról, a repertoárról, a bemutatott darabokról. A Maros Művészegyüttes repertoárjában jelenleg öt produkció szerepel. Ez rekord az együttes életében, mind az öt játszható előadás. Első premierjük felújítás, a Sodrásban című előadást tíz évvel ezelőtt játszotta az együttes. A felújított produkció koreográfusa Könczei Árpád. A többi produkció már korábban bemutatott és idén is játszandó darab. Teljesen új előadással áprilisban jelentkeznek: ez egy nagyszabású folklórműsor lesz Varga János koreográfiájával. Idén eddig 65 előadásuk volt, többször turnéztak külföldön, Magyarországon és Franciaországban is voltak. Jövőre nagyobb európai körutat is terveznek az egész tagozat számára, elsősorban a külhoni magyar közönséget szeretnék megszólítani. Meghívást kaptak a budapesti Művészetek Palotájába: a november 24-i fellépésen A víz szalad, a kő marad című produkciót mutatják be. A magyar tagozat nem az új székházban, hanem egy Forradalom utcai ingatlanban próbál, és a próbaterem kicsinek bizonyult. Szükséges a bővítés. Most a tervezési licitnél tartanak. További tervük egy pincebeli táncházterem létesítése, amely bárki számára elérhető lehet. Gondjuk az is, hogy nincs szolgálati autójuk. /Nagy Botond: Marosi Sodrásban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./2009. március 24.Könczei Árpád zeneszerző, koreográfus, TV-s szerkesztő/rendező, forgatókönyvíró 50. születésnapja alkalmából szerzői estet adott Kolozsváron. Zeneszerzőként különleges pályát futott be. Zenei tanulmányait már kezdetben néprajz-tanulmányokkal egészítette ki, részt vett számos népzenei és néptánc-gyűjtő úton. Zeneszerzői munkásságával párhuzamosan néhány év alatt ismert koreográfussá is vált, nevéhez fűződik a Maros Művészegyüttes és a sepsiszentgyörgyi táncegyüttes számos sikere. A ‘90-es évek második felétől a Duna Televízió zenei-népzenei szerkesztője volt. Zeneszerzői pályáján verseket zenésített (Gergely Edit-, Szőcs Géza-, Tompa Gábor-szövegeket), vonósnégyesre, illetve vonós szextettre írt, különböző összetételű kamaraegyüttesekre komponált. Az esten Könczei Árpád több zeneműve elhangzott. /Csákány Csilla: Glanglendó Könczei Árpád szerzői estjén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./2009. november 14.Már csak képek és hangfelvételek tanúskodnak a legnevesebb kalotaszegi táncosok és muzsikusok páratlan tehetségéről, de emléküket őrzi az utókor. Ezt teszi a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes is: a kolozsvári Zurboló Táncegyüttes előadásával november 13-án kezdődött népzene- és néptánctalálkozó, melyet Fodor Sándor Netti (1922–2004) és Berki Ferenc Árus emlékének szentelnek. A kolozsváriak Könczei Csongor koreográfiájában bemutatott Portré című összeállítása emléket állít erdélyi cigánymuzsikusoknak, a Postakert (Könczei Árpád és Csongor koreográfiája) a hatvanas, hetvenes évek kolozsvári Postakertjét idézte, mely akkoriban a városba szolgáló széki fiatalok találkozóhelye volt. November 14-én szakmai előadásokon elevenítik fel említett két kalotaszegi adatközlő zenei és táncos hagyatékát, erre az alkalomra DVD-t állítottak össze gyűjtésükből, majd fellépnek a hagyományőrző együttesek. /Fekete Réka: Az emlékőrzés jegyében gyűltek össze (XXI. népzene- s néptánctalálkozó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./2010. szeptember 2.Gyergyószárhegyi ÍrótáborHargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ hetedik alkalommal rendezi meg írótáborát Gyergyószárhegyen. A résztvevők most is sort kerítenek arra, hogy a magyar irodalom utóbbi két évének jelenségeivel, témáival, fontosabb könyveivel, kitűnt alkotóival, de vitáival is foglalkozzanak, jeles meghívottak előadásai alapján. És természetesen mindarról is szót váltsanak, ami az erdélyi írókat foglalkoztatja alkotásban, kiadásban, érdekvédelemben. Meghívott bemutatkozó műhely ez alkalommal az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Murányi Tóni és zenekara, mely szeptember 3-án, pénteken délután 6 órakor mutatkozik be a Gyergyószentmiklósi Városi Művelődési Központ színészklubjában. Az írótalálkozó tematikus beszélgetése Zene és költészet körül forog, amelyet klasszikus dalest koronáz meg Könczei Árpád, Cseminczky Miklós, Kővári Eszter Sára és Balog Zsolt előadásában. Első ízben ítélik oda a fiatal irodalmároknak szóló, Hargita Megye Tanácsa által felajánlott Csiki László-díjat. A dalest és a díj ünnepélyes átadása szeptember 4-én, szombaton 18 órakor lesz a Lázár-kastély Lovagtermében. (-) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. október 2.A tánc ünnepe Sepsiszentgyörgyön2010. szeptember 21–23. között ünnepelték Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Táncegyüttes megalakulásának huszadik évfordulóját. Az alkalomra az együttes meghívta mindazokat, akik rövidebb vagy hosszabb ideig tagjai voltak annak a nagy családnak, amely a térség legizgalmasabb néptánc- és táncszínházi előadásaival elmaradhatatlan színfoltja lett Sepsiszentgyörgynek, Kovászna megyének és az erdélyi magyarságnak. Volt plakát- és fotókiállítás, film- és könyvbemutató, koncert, táncház, folkkocsma, valamint gálaműsor a 20 éves Háromszék Táncegyüttes és az 5 éves M Stúdió közreműködésével, a volt és a jelenlegi együttestagok részvételével. Az ünneplés folytatásaként tartották meg az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek VII. Találkozóját szeptember 24–26. között. Résztvevői: a Nagyvárad Táncegyüttes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Maros Művészegyüttes, az Udvarhely Néptáncműhely és a házigazda Háromszék Táncegyüttes. A rendezvény zsűrijének – elnöke Stoller Antal koreográfus, táncfolklorista, tagjai: dr. Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem konzulens professzora, rendező, Sztanó Hédi filmrendező, néprajzkutató, Mihályi Gábor koreográfus, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője, Juhász Zsolt koreográfus, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője, Könczei Árpád zeneszerző, koreográfus, a Duna TV szerkesztője – díjait a következők vehették át: Jánó Tibor énekes teljesítményéért; Kásler Magda énekes teljesítményéért; Katona Gábor a Szőrös pisztráng című előadás képi megfogalmazásának költőiségéért; Füzesi Albert együttesvezetői és táncos teljesítményéért; a Nagyvárad Táncegyüttes a további fejlődésért; az Udvarhely Táncműhely a töretlen fejlődésért; a Háromszék Táncegyüttes a Böjttől böjtig című előadás zenei összeállításáért; a Maros Művészegyüttes a Szem látta, szív szerette című táncjáték színpadi tolmácsolásáért és a hagyományos tánckultúra őrzéséért; a Háromszék Táncegyüttes a Böjttől böjtig című táncjáték lírai előadásáért. Az alkalomra jelent meg Fekete Réka Táncbeszéd című beszélgetőkönyve, amelyben közel negyvenen vallanak az együttes húsz esztendejéről. Jövőre saját székházat kap a jubiláló Háromszék Táncegyüttes – jelentette be Tamás Sándor megyei tanácselnök. B. D. Népújság (Marosvásárhely) 2012. február 11.TalálkozásokA találkozó tétje – feltételesen – egy kimondottan erdélyi írószervezet megtervezése, megalapítása volt. Ezzel kapcsolatban mondták el a véleményüket az írók. (…) Egyesek amellett érveltek, hogy elégséges az akkor létező régebbi és újabb írószervezetek (Romániai Magyar Írók Szövetsége, Magyar Írószövetség, Romániai Írók Szövetsége, Szépírók Társasága, Fiatal Írók Szövetsége, Fiatal Írók József Attila Köre) illetve az azokhoz tartozás lefedi az erdélyi írók érdekvédelmét. Mások – főleg a középnemzedék – arra hajlottak, hogy az Erdélyben már meglévő íróintézmények köré (Erdélyi Magyar P. E. N. Club, Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány), vagy azok profiljának részleges átalakításával hozzanak létre egy írószervezetet. Végül – főleg az Előretolt Helyőrség írói csoportosulás tagjainak kezdeményezésére – a találkozót követően, de nem az ott jelen levő írók döntése nyomán –, 2002. február 9-én Kolozsváron megalakult az Erdélyi Magyar Írók Ligája. Az írók ilyen generációk közötti felállásban és az erdélyi közéletiség vagy szerepvállalás opciójával többé nem találkoztak. Az erdélyi nyilvánosság szerkezete meg is változott, a közéletiség kizárólagosan a politika és a profi újságírás monopóliuma lett, az írók pedig az új évezredben szinte kizárólagosan az irodalomnak, az irodalom intézményeiben éltek tovább. * Úgy tűnt, hogy a gyergyószárhegyi írótalálkozóknak sem lesz folytatása. Azonban mégsem így történt. A hargitafürdői Ózon Szálló utolsó összejövetelén e sorok íróját választották amolyan ügyvivővé (Domokos Géza és Szilágyi István javaslatára). Teltek az évek, és elég sok megkeresés ért el, a tekintetben, hogy mégis fel kellene újítani a gyergyószárhegyi írótalálkozót, és azt az összes erdélyi írók fórumává, találkozóhelyévé kell tenni – ahol például azok is részt vehetnek, akik amúgy egyetlen szervezetbe, körbe, csoportosulásba sem tartoznak bele. Ennek nyomán elkezdődött a szervező munka, amelyben kialakult az a struktúra, amely aztán végig működött és mind a mai napig életben van, és amelyet az ismét a gyergyószárhegyi ferences kolostor tanácskozótermében rendeztek meg 2006. szeptember 21–23-án. Ez alkalommal döntés született egy informális szervező testület létrehozásáról, amelynek a tagjai Egyed Péter és Fekete Vince (a Székelyföld szerkesztőségének a megbízottjaként) mint szakmai vezetők, valamint Kassay Péter, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója mint adminisztratív vezető. Az írótábort mindvégig támogatta Hargita Megye Tanácsa, valamint a Communitas Alapítvány. * A rendezvények profilja is kialakult, állandósult. Az első tanácskozási napon – mindig jeles magyarországi és hazai meghívottak felvezetésében – a magyar irodalom legutóbbi két évének az eseményeivel, jelenségeivel, könyveivel, alkotóival és vitáival foglalkoztunk, egy olyan körkép megrajzolásának a szándékával, amely az írók viszonyítási rendszereit, értékeléseit segítheti. De folyt beszélgetés tisztán érdekvédelmi kérdésekről, az olvasókkal való kapcsolatról és természetesen folytak az ilyenkor mindig legfontosabb, kötetlen folyosói és fehér asztal melletti beszélgetések mindenről, ami az írókat érdekelni szokta. (…) Értékelésről beszéltünk mindig, ámde meg kell állapítanunk, hogy ez egyre komplexebb, nehezen megragadható és nagy feladattá vált. Egyrészt létezik egy működő kánon vagy kánonok, amelynek az alakításában a legnagyobb szerepe kétségkívül a magyar irodalom budapesti központjának van. Kialakításában maguk az írók – teljesítményük révén –, a díjak intézménye, kuratóriumok, lapok, társaságok, és nyilván a vezető irodalomtörténészek működnek közre. Ámde értékképző – az előbbivel nemegyszer ellentétesen – a piac is, a különböző gazdasági lobbik, nagy kiadók, könyvesházak és terjesztőrendszerek – amelyek nemegyszer és egyszerűen eltüntetik az érdekeltségeikbe nem vágó kis példányszámban megjelenő alkotásokat is. (Amelyeknek a megjelentetéséért azért a megfelelő pályázati juttatásokat felveszik.) Valamennyi szerepe a kritikának még megmaradt, ha nem más, a kánonoknak a képviselete, egyáltalán az írói jelenlét biztosítása. * Fontosnak tartjuk, hogy sikerült létrehoznunk azt a keretet, amelyben az irodalom és a társművészetek problematikája is megjelenhetett (2008-ban irodalom és képzőművészet, 2010-ben zene és irodalom volt a téma.) Nyilván, nem hiányozhattak az irodalmi művészeti események sem: Erdélyi költőnők felolvasóestje, az Éneklő Borz estje, Murányi Tóni dal- valamint Könczey Árpád zeneszerzői-előadóestje fontos eseményei voltak találkozóinknak, amelyeknek az átlaglétszáma 35 és 45 között állapodott meg, és ebben a mozgásban a legjelentősebb az volt, hogy kialakult a törzsközönsége, a hűségeseké, akik végül is fontosnak érezték azt, hogy találkozzanak, továbbra is bíztak a baráti szó erejében. Nem kis dolog ez a társadalmak, közösségek posztmodern fragmentációjának idejében, amely alól az írók, írói közösségek sem jelentenek kivételt. Ezért tartottuk érdemesnek a szervezés néha megpróbáltató munkáját (fund rising, oh!), s ezért tarjuk érdemesnek a folytatást. * Minden alkalommal megemlékeztünk azokról is, akik már nem lehettek közöttünk: Anavi Ádám (2009. febr. 23.), Bán Péter (2006), Csiki László (2008. okt. 3.), Domokos Géza (2007. jún. 27.), Géczi A. János (2008. május), Jancsó Noémi (2010. júl. 26.), Jánky Béla (2009. okt. 29.), Lászlóffy Aladár (2009. ápr. 20), Létay Lajos (2007. szept. 26.), Sütő András (2006. szept. 30), de akiknek emlékét és hagyatékát ápoljuk az alapítványok, emlékházak, gyűjtemények, rendezvények és tematikus megemlékezések, de legfőképpen műveik újrakiadása révén. * Találkozóink 2008-tól a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ épületében zajlottak. 2006-ban e sorok írója, 2008-ban Dávid Gyula kapta meg a Zöld Lajos által létesített Szárhegyi Patkó, Dávid Gyula pedig az életműdíjat is, 2010-ben pedig első ízben sikerült létrehoznunk és odaítélnünk a Hargita Megye Tanácsának a támogatásával létesített, jelentős pénzügyi javadalmazással járó Csiki László-díjat. (A kuratórium pontszavazásos döntése értelmében a díjat Karácsonyi Zsolt kapta meg.) * Sok minden köti a fórumot a színhelyhez: az a kis plató a ferences kolostor felett, a kápolna – ahol az újrakezdést Zöld Lajos és Domokos Géza kifundálták, továbbhaladva pedig a festői Güdüc alighanem a medence és az egész Erdély egyik legihletőbb helye. (Egyed Péter: Bevezető szavak a Szekértábor a Szármány hegyén. Gyergyószárhegyi írótalálkozók 1980-1990-2000 című kötethez – részletek. Székelyföld, 2012. január) b.d. Népújság (Marosvásárhely) 2012. december 15.Otthonosan népi örökségünk kincsestárában (Fölszállott a páva)Védnökséget vállalt az UNESCO a Fölszállott a páva versenyműsor felett, ezzel ismerve el a magyar hagyományőrzők és a közmédia közös munkáját. Tavaly a magyar táncházmozgalom mint módszer bekerült az UNESCO szellemi-kulturális örökségébe. E két kitüntetés az eddigi legnagyobb elismerése mindannak, ami az elmúlt negyven esztendőben történt nemzeti kultúránk legősibb darabjainak megőrzése érdekében. A negyven évvel ezelőtt indult táncházmozgalomnak ma több mint százezer követője van a Kárpát-Medencében, az MTVA, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza által szervezett Fölszállott a páva című 2012-es népzene- és néptáncvetélkedőnek pedig több száz résztvevője és több millió nézője. E kettő elválaszthatatlan egymástól. Utóbbi nem így lenne, ha Magyarországon Sebő Ferenc, Halmos Béla, Erdélyben Kallós Zoltán, Pávai István, Pap István Gázsa, Könczei Árpád és még sokan mások nem indultak volna el Bartók Béla és Kodály Zoltán, Martin György és Lajtha László nyomában gyűjteni, és amit megtanultak, nem vitték volna tovább. Gombamód szaporodtak a táncházak, majd egyiket-másikat a kommunizmus utolsó éveiben betiltották, de mint kiderült, a szívekből nem lehetett kitiltani népzenei és néptáncanyanyelvünket. Mára nemcsak hivatásos együttesek, zenekarok révén él a magyar népzene és néptánc, éppen a Fölszállott a páva verseny mutatta meg, az egész magyar nyelvterületen vannak őrzői és továbbvivői népi kultúránknak. Függetlenül attól, ki nyeri meg a versenyt, az elmúlt hetekben olyasmit láttunk és hallottunk a magyar köztelevízióban, ami felér egy népzenei és néptánctanfolyammal, mert a látvány mellett a zsűri értékeléséből kikerekedett több évszázad magyar népi kultúrájának története, alakulása. A szakma legkiválóbbjai – Agócs Gergely népzenész, népzenekutató, Diószegi László koreográfus, néptánckutató, Tímár Erzsébet néptáncművész, oktató, Sebestyén Márta népdalénekes, hangszeres előadóművész, Sebő Ferenc zenész, énekes, dalszerző, népzenekutató, Zsuráfszki Zoltán néptáncművész, koreográfus – elemezték, méltatták a produkciókat, illetve mutattak rá a hibákra, ugyanakkor azt is hangsúlyozták: a televíziós műsorokban is látható, hallható bemutatkozások az elődöntőkben és a középdöntőkben olyan minőséget képviselnek, ami a műfaj amatőr világában a legmagasabb színvonal. Zenekaroktól, táncegyüttesektől, egyéni, illetve páros előadóktól láttuk Erdély, a mai Magyarország, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja legszebb táncait, hallottuk hagyományőrző vidékek muzsikáját, néhány hét alatt bejártuk velük az egész Kárpát-medencét kelettől nyugatig, északtól délig. Ennél szebb szellemi utazásra aligha vágyhatunk. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. június 22.Győrben a HáromszékA magyar táncművészet egyik legnagyobb ünnepén, a győri IX. Magyar Táncfesztiválon egyedüli erdélyi résztvevőként lép színpadra a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes két előadással: az Ivácson László rendezte Két kezem forgatta, szívem táncoltatta produkcióval és a Könczei Árpád rendező-koreográfus nevével fémjelzett Száz évig című műsorral. A fesztivál nyitott szinte minden táncműfaj előtt, a klasszikusoktól a kortársig, többek között olyan neves társulatok mutatkoznak be, mint a Győri Balett, a Szegedi Kortárs Balett, a Bozsik Yvette Társulat, a Magyar Nemzeti Balett, a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Művészegyüttes. A rendezvény része a színházi tánckarok találkozója is, a továbbképzés mellett a hét magyarországi társulat közel száz táncosa egy gálaműsorban színpadra is lép. (fekete) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. szeptember 28.Szatmári ünnep rokonokkal és vitéz lélekkelAlapításának 60. évfordulóját ünnepli a 2013–2014-es évadban a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. Az ünnepi rendezvényekre október 4. és 6. között kerül sor, több mint 20 esztendő után ismét fellép a városban a budapesti Nemzeti Színház társulata is. Noha az erdélyi magyar nyelvű színjátszás kezdeteit joggal Kolozsvárhoz és Kótsy-Patkó Jánoshoz kötik, Szatmárnémeti is jelentős hagyományokkal rendelkezik e téren. 1790-ben már vándorkomédiások szórakoztatták Szatmár nagyérdemű közönségét. Igaz, egy csűrben léptek fel, de fél évszázad sem telt el, és kőszínházat építtetett a város elöljárósága. Nem volt ez akármilyen fegyvertény, hiszen Kolozsváron és Pesten kívül nem igazán létezett színházépület magyar nyelvterületen. Igazgatói között megtaláljuk Szigligeti Edét, sőt rövid és félresikerült vándorszínészi pályafutása alatt még Arany János is játszott benne. Szatmáron kezdte pályafutását a Nemzeti későbbi üdvöskéje, Petőfi Sándor jegyese, Prielle Kornélia, és Szigligetinek köszönhetően a teátrum repertoárjában egyre több magyar alkotás kapott helyet. 121 évvel ezelőtt készült el a színháznak jelenleg is otthont adó, a maga idején igencsak korszerűnek számító épület. 1892 január 14-én avatták fel, a díszelőadáson Kömley Gyula társulata lépett fel, s ők vették birtokba a színházat. Az új épület deszkáin az elkövetkező években a kor legnagyobbjai is megfordultak, mint Beregi Oszkár és Márkus Emília, de a Nemzeti Színház művészei többször is felléptek a szatmári színpadon, 1913-ban pedig Jászai Mari a Stuart Máriát játszotta itt. Az első világháborúban is folyamatosan működött a színház, a tragédia a második világégésben következett be: az épületet bombatalálat érte, a színház működésképtelenné vált. Az újraindulás az erdélyi magyar színjátszás egyik legérdekesebb fejezete: az 1953-ban végzett színésznövendékek – Harag György vezetésével – testületileg Nagybányára mentek színházat alapítani. Mivel az ottani körülmények igencsak mostohának bizonyultak, 1956-ban átköltöztek Szatmárra. Egy évre rá hivatalosan is megalakult a Szatmárnémeti Állami Magyar Színház, 1968-ban pedig létrejött a színház román tagozata is. A magyar és a román társulatok külön ünneplik az intézmény alapításának évfordulóját: a román tagozat az 1968-as dátumot, míg a magyar az 1953-as (még nagybányai) színházalapítást veszi alapul. Az idei, 60. évforduló megünneplésére október 4. és 6. között kerül sor. Az ünnepség nyitóeseményeként a Harag György Társulat a Rokonok című előadást október 4-én az Északi Színház Nagytermében mutatja be. Móricz Zsigmond örök-klasszikusát Babarczy László Kossuth- és Jászai-díjas rendező viszi színre a szatmári társulat színészeinek közreműködésével. A kerek évforduló alkalmából több mint két évtized után ismét Szatmáron lép fel a budapesti Nemzeti Színház. A Vitéz lélek című Tamási Áron-darabból készült, Vidnyánszky Attila által rendezett előadást október 5-én láthatja a nagyérdemű, az előadásban fellép többek között Reviczky Gábor, Mécs Károly, Trill Zsolt, Martinovics Dorina és Varga József. A rendezőasszisztensi feladatokat Herpai Rita látja el, az előadás dramaturgja Szász Zsolt, díszlettervező Olekszandr Bilozub, jelmeztervező Balla Ildikó, zeneszerző Könczei Árpád. A Vitéz lélek című színdarab a „komoly játék” műfaji megjelölést viseli magán, a színdarab alapvetően különbözik Tamási novellájától. Nemcsak azért, mert a főhőst átkeresztelte a szerző, hanem mert a színműben, amely már a második világháború idején született, az eredeti szamaras történet jelképisége már egészen más üzenetet hordoz. Míg a novellában az első világháborút megjárt frontharcos, Demeter Gábor alapélménye az, hogy lehetetlen visszatérnie oda, ahonnan elindult, Balla Péter története a visszatérés és az újrakezdés drámája. Annak az elbeszélése ez, hogy – Pilinszky szavaival élve – miként fogadja vissza „az ősi rend” a háború után hazatérőt. A maga korában Tamási ezzel a „programmal”, mely kardcsörtetés helyett arra buzdít, hogy „műveljük meg kertjeinket”, korántsem aratott osztatlan sikert. Alapállása akkor naivnak tűnt a kortársak szemében, de a történelem nagyon hamar bebizonyította, hogy a 20. század igazi katasztrófája a „kis világok” pusztulása, a hagyományos közösségek felszámolása lett, elég, ha csak a Ceausescu-féle falurombolásra gondolunk – olvasható a darabról a nemzeti színház hivatalos internetes oldalán. Nánó Csaba Erdélyi Napló (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-58
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
